DDR 60 jahre

Meint Stefan zum Wessi: "Wir sind ein Volk!"
Antwortet der Wessi dem Stefan: "Ja, wir auch!"

1956

... történt mindez ezekben a napokban, "tökéleses időzítéssel" a Szuezi-csatorna államosítása miatt Egyiptom ellen - más szóval a jólétet tápláló kőolajért - folytatott közös izraeli–brit–francia (... és persze amerikai ;) háborúra. Még a nagyhatalmak is előszeretettel hivatkoznak rá, hogy a Nyugat - beígért vagy nem ígért - közbeavatkozása "csak" a szuezi válság miatt maradt el. A szovjet iratanyagból mindenesetre kitűnik, hogy Moszkva reakciója mindenképpen az intervenció lett volna, és a nyugati hatalmak beavatkozása sokkal súlyosabb konfliktusba sodorta volna a hidegháborús világot. Nemes egyszerűséggel: "parasztok voltunk a sakktáblán"...

EBIHI - 310; VELENCEI FUTÁS ( 27 KM - 120 p SZINTIDŐVEL, BENNE AZ ELSŐ 10-BEN !! )

Tudom elmaradtam a beszámolóval és elnézéseteket is kérem, de szerettem volna megvárni a hivatalos időeredményt. Végre felkerült a verseny honlapjára (http://www.velenceitomaraton.hu/) így örömmel jelenthetem, hogy 3”-el két órán belül értem(-tünk) célba a Velencei tónál. Azonban mindez nem teljesült volna ha nincs 3 kerékpáros kísérőm ( Zé, Ákos és egy vecsési barátom Stelczer Attila)
De ne rohanjunk ennyire előre. Pénteken reggel összepakoltam állandó szurkolótáborom és elindultunk barátainkhoz Velencére. Mivel erre a napra még szép időt jósoltak, így a gyerekek egy kis pancsolást terveztek, dél körülre értünk a tóhoz . Mindenki pancsikolt én pedig megpróbáltam kicsit pihenni az árnyékban mivel tudtam nem tenne jót a másnapi futásnak a heveny vízben rohangászás. Este még elmentem egy laza 5km-es átmozgató futásra, majd Zé-vel megbeszéltük a másnapi indulást.
Szombaton reggel 6-kor már talpon voltam és elkezdődött a verseny előtti rituálém. Minden felszerelés és cucc ellenőrzése, a ragtapaszok elhelyezése. Sikerült ennem is ami meglepő volt mivel ez valahogy mindíg kimarad. Természetesen előbb érkeztünk Zéhezés meglepődtem amikor megláttam mekkora hátizsák van nála. Annyi szendviccsel és miegymással készült, hogy az egész mezőnyt jóllakathattuk volna. Ákossal a rajtnál találkoztunk, megbeszéltük a teendőket és előre küldtem Őket az első frissítőpontig, gondolva mire odaérek széthúzódik a mezőny és nem zavarjuk a futókat.
Sajnos kissebb szervezési gondok miatt a mezőny mintegy másfél órával később rajtolt. Megpróbáltam nem elfutni az elejét és mivel a szél is felerősödött így beálltam bolyozni. Az első frissítőnél találkoztam a srácokkal akik rögtön kínáltak mindennel. Folyamatosan jött mellettem valaki, a többiek vagy előttem vagy mögöttem tekertek. Mondták hogy hol tartok mennyi van még hárta, milyen a tempó. Kicsit gyorsabb iramot terveztem, de mivel hidegebb is lett és csúszott is a rajt úgy gondoltam inkább nem kockáztatok meg egy későbbi nagy szenvedést. A srácok közben poénkodtak mint az várható volt, de minden kérést rögtön kielégítettek, ennyi gondoskodást csak otthon kap az ember. Az első 10km hamar elszaladt és túl is voltunk a beharangozott nagy emelkedőkön. Eközben történt még valami. Megjelent egy auto dudálva villogva és nagy meglepetésemre Kutyu kiabált ki belőle. Bevallom nagyon jól esett, köszi.
Pákozdot elhagyva lassan a féltávhoz közeledtünk. Kicsit fáradt voltam már, ami gondolom a mozgásomon is látszott, mert Zé meg is jegyezte hogy furcsán nézek ki hátulról. Összeszedtem magam és gördültek tovább a kilóméterek. Az igazi holtpont csak 23-nál érkezett meg ahol a többiek biztatására nem hogy gyorsítani de majdhogynem futni sem tudtam. Jöttek a poénok és hamar átugrottam. Aztán már a célt vártam. Visszafelé számolták a srácok a métereket és gyorsításra sarkalltak ismét hogy befogjam az előttem futót, erőm azonban már fogytán volt, így 9. -nek 1 óra 59perc 57 másodperces idővel felyeztem be a versenyt.
Jól esett hogy eljöttek kísérni és elmondhatom igazi profi segítőim voltatok.
Srácok még egyszer köszönöm!

Bszentandrás-i kiruccanás - BullerTour 2009

Kicsit hasonlatos gondolatok kavarogtak már napok óta a fejemben, mint amiről Dönglégy és Co. anno nyelvtört: "... a lényeg egyedül az, hogy a zsebben a lé, a kartel zötyög a szerb határ felé..." Hát mi is arra tartottunk :-) Kicsit nehezen indult a szerveződés, főként Zé-vel tartottam a kapcsolatot ... ... és Bihit meg engem először a málnásba, aztán meg valami 3 db kék kuka mellé állítottak az isaszegi történelmi domboldalban..., igaz, ezért cserébe a mai napig nem találok el se Lakathoz, sem Kokóhoz :-). Háááát persze, hogy az ekként kialakult (egyébként már csak) 18 perces kékésért savaztak a budai oldalról érkezők az inárcsi pihenőhelynél megdumált találka ponton. ...Volt egy kényszer kávézás, mert a "kitudjamiértrendőrirányítjaaz autópályánaforgalmat" szituban a benzinkutasok szerint 20 km sor alakult ki... (Köszi a kávét Totya!) Amúgy mi meg dinnyéért áltunk meg, de ez elég volt a burzsoá osztály autóval érkező 7 gonosznak, hogy a nagy várakozást a békésszentandrási bisztróban töltsék, s ott várjanak be minket Bihivel és Totyával - persze csak azért, hogy el ne tévedjünk a célálomás előtti utolsó lakott település dzsungelében :-)) /Köszönöm a sört Stefi!/

A kép kb. illusztrálja, hogy hogyan is várt reánk barátunk, Marci, s itt álljunk meg egy nem éppen Grétsy (?) proesszornyi kitérőre. Ti. az étek. Nos, még egy-két évtizedig benne lesz a számban a harcsából készített halászlé , I. class, de inkább osztályon felüli zamata. A halászlé (és nem hallé!) efféle művelése kimondottan kedves volt az én "kis" bendőmnek. Noha eleve ezt választottam, s a szavazás is úgy látszott, hogy erőteljesen ezt a mannát hozza ki győztesként, Marci viszont nem bízta a véletlenre, mert egy jókora adag borjú-szarvas pörköltnek is alágyújtottak. A tisztesség kedvéért IS ettem belőle, s kívánni valót eme bogrács tartalma sem hagyott maga után. Ennek ellenére nálam a halászlé harcsából, Marczipán módra azomban elvitte a pálmát. Gratulálunk Marci, bízván írom ezt a fejedelmi többest mindannyiunk nevében.

Hogy tovább folytassam a péntek esti dorgálásomat, nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem illendő bármely éh is gyötri a szervezetet odaülni az asztalhoz, amíg nem érkezik meg mindenki....

Az est további részében különböző típusú egyéni , páros és több személyes társas beszélgetési panelek indultak, s nekem lehet, hogy az elején még a bisztróban kapott pohár sörre megárthatott az érkezéskori szilva (ami rendben volt, nem vmi kerítés szaggató...), de tu képpen a magam részéről teljes mértékben lekötöttem a szellemi energiámat. Lehet, hogy ez baj volt, mert a stégről felállván belekötöttem egy favágóba (ok, tényleg nem tom mi volt a konkrétum), aki egy teljesen rosszul kivitelezett gáncsos csipő - lábkisöprés kombinációval szeretett volna a földre vinni. Én marha, meg ellent feszítettem, bár ne tettem volna... mert reccsent egyet a térdizületem, de olyat... aztán csak szerettem volna a földön lenni, de tényleg. Az ott jártak ismerik az eredményt, melynek folytatása egyenlőre 3 hét pihi, csak még nem tudom, hogy hogyan kivitelezhető... met hogy konkrétan dolgozni kell járnom..., azaz járnom (is) kell... Na, enyit a sportról... Még jó, hogy aznap délelőtt egy 6 (!!!) danos kendó mester (PM a napelemgyárban) épp arról litániázott, hogy a legszarabb és legveszélyesebb a kezdők és amatőrök ellen vívni ...

Tu képpen esti meglepetést is kaptam/kaptunk, mert Kacsa is betért közénk (no nem kell egyből a kipapitekuszokra gondolni gyerekek!), pedig nem oly rég még nem így volt.

Ahogy reggel távozott, nos, azt a vak vezet világtalan kategóriába sorolhatná egy idegen, vagy talán egy száuolnoki is, pedig valójában az egy 4 személyes kitűnő szárazföldi navigáció volt azzal a nemes céllal, hogy a kertből Kacsa autóval tudjon távozni anélkül, hogy többeket zavargatni kelljen.

Feltétlenül szót kell kapjon eme besziben az is, hogy vmi nem volt kóser a kártyajátékkal. Valószínűsíthetően az asztal köré üléssel lehetett a gond. Holott Marci vezetésével néhány önkéntes (Gubi, Lakat, Gida és jómagam + a szállítók a kerítésen kívül) a vak sötétben a szomszéd kerítésén túl - ami látványos fejlődés pl.: Nadaphoz képes, ahol a bérlemény kerítését bontottuk le egy szilveszterkor - a szomszédos arborétumból is képes volt tüzifa vételezés jogcímen illetékesség hiányában is ideiglenesen tartózkodni. Ám hiába gyúlt ki a cserkó fa alatt a tűz, mégis bent lett meghirdetve a történet. Számszakilag cca. 200 bukóban fejeztem be a versengést, azaz a tavaly óta nem megy a játék. (Egyesek szerint sose ment, mégis volt idő, hogy nyertem...)

Az éjjelt viszonylag jól töltöttem a térdem sajgása ellenére, néhány különleges képességű vérszívó társaságában, melynek eredményeként cca. 40-45 csípésnyom ékesíti bokáimat :-) és viszet...

A szarvaskolbászos, virslis, tejezős és baracklekváros reggelizés közben és után elég jó kis morbidiálózisos story reggel alakult ki, amely főként a különböző vidékek etnikális viselkedési szokásait analizálta. A bajom ezzel mindösszesen az, hogy tényleg nem vicc reggeli volt, hanem valóban megtörtént esetek sajátos sorolása...

JÓL éreztük magunkat, mivel 10.45 körül indult el az egész díszes Compania haza, ami ritkaság számba megy! (Köszönöm Bihi a testszállítást haza!) Köszi még1x Marci, jól éreztem magam! Egészségünkre, jövőre ugyanitt!

BULLER - TOUR 2009, SOROKSÁR

SHALOM TestVÉREIM! A kérést most nyílik módom teljesíteni, így az ismért eleredő eső kopogását hallgatva írom hát két felszámolással összekapcsolódóan készítendő papíros között a beszit. ELSŐSORBAN IS szeretném megköszönni, hogy ennyien lehettünk (Zé, Laca, Tomi, Béla, Marci, Érosz, Kutyu, Totya, Bihi és jómagam) és sajnálom, hogy voltak, akik nem jöhettek el, de hát a nagybötűs azért sokszor közbeszól. Volt munkatársam, Gábor csak beugrott egy órára du 3-tól 4-ig, mert munkahelyi fellépése miatt nem tudott maradni, de örömmel segített az elfogyasztandó jópár kiló husi felkockázásában :-), majd - alkoholmentes sör hiányában - lezúzott egy pohár vizet és jól nevelten távozott... Elsőként Béla bácsi érkezett meg, s előzetes egyeztetésünk ellenére sem üres kézzel, mint ahogy azt mindannyian lemásolva ugyancsak megtettétek, melynek eredményeképp nem kis mennyiségű finom innivaló készlet jött össze. Elmondanám, hogy a fogyasztás viszont minden idők egyik leggyengébbikére sikeredett, mind szesz, mind étel tekintetében. Úgy kellett rátok tukmálni az enni és innivalót, ez utóbbi tekintetében még a T2/Laca duó fogyasztása bizonyult csak elégségesnek egy erőteljes szalonspicc eléréséhez reggel 5, fél hatra. /Jogosítvány ügyi okora tekintettel ui. akkor rekesztődött be az italkínálat kóstolgatása nevezett urak részéről :-)/ Majd visszem a T2-től megkapott és nálam bővül csomagot a Körös partra :-) De ne rohanjunk annyira előre az eseményekben. Béla után megérkezett Kozári Tomi, aki nem kis rökönyödésére Bélával karöltve hámozókést kapott a kiskezébe, s Béci még megjegyezte talán azt is, ha jól emlékszem, hogy ilyesmivel azért régen nem találkozott... :-) A Tűzmester megérkezését követően a csipet-csapat szorgos kezei újabb pallért kaptak a nyakukba, hiszen Érosz ellenmondást nem tűrően adta ki a zöldségdarabolásra a parancsot. Hozzáteszem este Zé kissé érdekes arczal kérdezett rá, hogy mit is f.sz van a tányéromban... Amúgy párolt répa volt tárcsás apróhusival... Ja, a menün kicsit változtattam, ami így bográcsos csülok, hagymás bab csabai házikolbival és tárcsás apróhusi lett - különböző krumplis, káposztás, répás köretekkel. No kapja be mindenki a bal heréjét Lacusnak, mert a köretet szinte egy, az egyben kellett kivágnom a kukába... Tudjátok ki a f.c fog nektek párolgatni, hogy egészségesebb kaját is kapjatok!!!! Fact, legközelebb meglepi lesz a kaja, oszt ha nem tetszik, akkor éheztek. Mellesleg a legnagyobb keletje a hagymásbabba szánt rúdnyi házi csabai vastagkolbinak volt, mert pl.: Kozári Tomi úgy belakott belőle, hogy a főtt kajához szerény testméretei ellenére sem nagyon nyúlt... Vagy lehet, hogy a párolz répa okozott benne oly nagy traumát??? Ki tudja... Amúgy a szokásosan későn kezdődő kajálás tekintetében nem én voltam a ludas jelentem, hanem ama bizonyos bal here tulajdonosa, aki az utcába való befordulás helyett a Soroksárira fordult ki, s masszivan elkezdett befelé autózni a városba - még jó, hogy a Kutyu/Zé duó visszavezette őt a felvezető autóval (Ti. Lacika 12 perces telefonos irányítást követően is a belvárosba fordította autóját.) Nem mellesleg köszi Laci a másnapi szíves autóztatást, melynek keretében elszállítottad a testemet kis családomhoz az anyósomhoz a jászságba. Egyébiránt végre valamelyest beállt a teljes köd és az agyhalál Béla foglalkozásával és az általa végzett napi tevékenységekkel kapcsolatban, hiszen odaadóan mesélt róla, de a végére sem lettem okosabb... Állítólag tudok én is úgy dumálni, hogy ne lehessen kivenni belőle semmit, de ehhez képest én kismiska (így, csupa kis betűvel) vagyok csupán :-) De hát én csak egy békési paraszt gyerek vagyok, tudjátok :-), nem érthetek én ám meg oly sokat... Aztán volt még politikai kurzus, és politikai egyeztetés; válság elemző szakkör és némi asztali foci is kaja előtt, után röggelig. Én nagyon jól éreztem magam, csak azt sajnálom, mint minden ilyen alkalommal mindig: Nem volt mindenkivel idő beszélgetni, mert nem is lehet... AZÉRT egy kártyaparti már nagyon esedékes lesz Szentandráson, hogy elverjem (v inkább elnyerjem) a vagyont! REMÉLEM, jól ériztétek magatokat, hgy jászosan zárjam a beszit!

Atleti, Atleti... avagy villámlátogatás Madridban

Eljött hát az idő, a Baszik-Kutyu-Z különítmény megérkezett Madridba. Tolták a púdert, hogy látogatni jöttek, megnézni a családot, de azért én sejtettem hogy az elsődleges cél valamelyik labdarúgó mérközések lebonyolítására rendszeresített épitmény meglátogatása volt, lehetőleg mérkőzés napján. Sajnos, az "El Classico"-ról lemaradtak, emiatt fájt is Z lila szíve:-) Gondoltam, a kis classico, a kisebbik madridi és barcelonai csapatok mérkőzése is meg fog felelni az elvárásoknak...

Felvezetésképpen, péntek estétől vasárnap estig, fireparty-k, italozás, városnézés (bár ez is inkább tapas bar/kocsma/disco nézés volt). Ami a fire-t illeti, örömmel jelenthetem, hogy tapasztalhattunk fejlődést is, Baszik például két ász-huszonegyre nemcsak hogy simán hivott egy ötöst (HUF), de még a vissza öt-t is megadta!! A kajával kapcsolatban pedig szeretném indítványozni, hogy a jövöbeni összejöveteleken legyenek fogások tengergyümölcséből, de talán a polip gombamártással lenne a legjobb, Z nagyon megkedvelte a hétvégén...

Aztán a "partido"! Voltunk szép számmal, úgy negyvenezren, éppen sípszóra érkeztünk, na nem a rossz szervezés vagy a lassú beléptetés miatt, de hát száraz torokkal nem lehet szurkolni, ugye... A hangulat jó, a mérközés annál kevésbé, Laca bár nem akarta mondani, de azért háromszor is elismételte, hogy ilyet még DVTK meccsen is lát (sajnos igaza is volt az első félórát tekintve). De mintha a spori meghallota volna, intézkedett is azonnal, néhány perc leforgása alatt kiosztott egy pirosat az Atletinek, eléggé furcsa körülmények között, majd a barcelonaik kaptak még egy nagyon vitatható büntetőt... Ez fel is dobta öket, 2 perc múlva találtak még egy gólt, a szünetben Atletico-Espanyol 0-2! Itt már azt hittük, hogy biztosan nem hazai gyözelmet látunk, de Kutyu azért megfogadta volna a 4-2-t:) Nem tudjuk, mi volt az öltözőben, de a második félidőre egy másik Madrid jött ki... 10 emberrel hengereltek, egy Forlan bomba, meg egy kijátszott Kun Aguero gól, és mindjárt 2-2. Hangulat, tombolás ezerrel!! A végén a csoda, amit senki sem tudott elhinni igazából: a már lépni is alig tudó "Uruguayo" egy szép támadás végén, a 93. percben bevágta második gólját és ezzel megnyerte a meccset az Atletinek! Ha az elöbb azt hittük tombolás volt, akkor ezt már nem is tudom leirni, euforia... Atletico-Espanyol 3-2!!! És majdnem bejött Kutyu tippje:)

Az utcán hömpölygő tömeg, a stadion körül emberk százai, haza sem akartak menni... Mi sem haza indultunk, hanem vissza a jól bevált kocsmába, ahol már a meccs elött is jártunk:) Útközben még néhány szurkolótárssal búcsúztattuk a mellettünk elvonuló, tizenegynéhány buszból álló, rendőri kisérettel távozó barcelonai srácokat, sajnos a kamera későn került elő, igy nem tudtuk megörökíteni a polgártársat aki mindezt letolt gatyával tette, felkinálva egyes testrészeit a távozóknak :)))
Mindent egybevéve, jól éreztük magunkat a hétvégén: TV-s meccsek, Forma 1, AC/DC, kaja-pia, na meg az ördög bibliája... Egy kicsit bővebb létszámmal talán még jobb lett volna, sebaj, majd legközelebb...
Adios,
eStefan

Háztetőn a Nazareth-i ( נָצְרַת - الناصرة ) ácsmestekek ...

Buller - Tour 2008, Agárd

..."Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös-kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról... Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosai és vendégei, irodalomról csak akkor esik szó közöttünk, ha legalább ezer éves, s borról csak akkor, ha legalább ötéves; nem akarunk már bosszút és elfeledtük azokat is, kiknek egykor meg akartunk bocsátani. A tájast nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal. A bor nem bírja a beszédes vendéget, ez régi tapasztalás, s a beszédes vendég, akinek még fontos minden világi hiúság, nem bírja a bort. Ennek a pillanatnak élek; amit addig csinálok még, csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint. Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?... Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar a hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság..."... Márai: Magyar borok /részlet/