A honvédelmi miniszter 1974. július 5-én aláirt 16/1974.sz. parancsában alapitott “Magyar Néphadsereg Középiskolai Katonai Kollégium”-ok utolsó oktatási intézményeként 1987-ben megalakult Szolnoki 10. Számú Középiskolai Honvéd Kollégium 1988-ban beiskolázott évfolyam “D” (angol-orosz) osztályának blogja.
Polgári tanulmányaikat 1988 szeptemberében a szolnoki Széchenyi István Gimnáziumban folytattuk. Az általános (“világi”) gimnáziumi tantervet (reáliákat és humániákat) valamint a speciális katonai, repülési ismereteket és gyakorlati tudást emelt óraszámban, magas színvonalon, kiemelkedő tanulmányi osztályátlaggal sajátítottuk el. A "pilóta"-kiképzés ősztől tavaszig elméleti oktatással kezdődött. Heti néhány alkalommal (aerodinamika, szerkezettan, műszertan, szabályzat, gyakorlati repülés, típusismeret, később a teljesítményrepülés elmélete, meteorológia, navigáció). A gyakorlati repülés Helyszíne a szolnoki (Szandaszőlős)repülőtér volt, árvíz idején kitelepüléssel Besenyszögre, illetve Gyöngyös-Pipishegyre. A "B" viszgáig, azaz az egyedülrepülésig kb: 70 iskolakört kellett teljesítsünk oktatóval, elsajátítva a repülőgép vezetés alapelemeinek és vészhelyzetek megoldásának technikájáit. A "B" vizsga 5 egyedül repült kb 5 perces iskolakör teljesítését jelentette. Ez arra volt elég, hogy behatárolt meteorológiai és forgalmi feltételek mellett az iskolakört biztonsággal megrepüljük. A "B"-től "C" vizsgáig további 20-25 felszállást teljesítettünk részben egyedül, részben oktatóval, hpogy a manuális rutin és a vitorlázás alapelemei rögzülhessenek (termikelés, lejtő repülés). A "C" vizsga egy felszállásból abszolvált minimum 10 perces egyedüli vitorlázást jelentett. Ez a sajátos középiskolai képzési forma a rendszerváltás után hamar megszűnt. Néhányan közülünk a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán folgytatták tanulmányaikat, míg mások a polgári életben álltak helyt. A KATKÓ-ban jelenleg MH Béketámogató Kiképző Központ működik (www.pstc.hu). Bár kitűnő oktatóink voltak, de az MHSZ és a Katonai Kollégium működése körüli bizonytalanság miatt a "C"-től "D" vizsgáig (ezüst koszorú) terjedő szakaszt közülünk már semki sem kezdte meg... Sok év telt el azóta de egykori oktatóink még ma is oktatnak: http://www.repulunk.com/
Buller - Tour 2008, Agárd
..."Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös-kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról... Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosai és vendégei, irodalomról csak akkor esik szó közöttünk, ha legalább ezer éves, s borról csak akkor, ha legalább ötéves; nem akarunk már bosszút és elfeledtük azokat is, kiknek egykor meg akartunk bocsátani. A tájast nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal. A bor nem bírja a beszédes vendéget, ez régi tapasztalás, s a beszédes vendég, akinek még fontos minden világi hiúság, nem bírja a bort. Ennek a pillanatnak élek; amit addig csinálok még, csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint. Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?... Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar a hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság..."... Márai: Magyar borok /részlet/
No, szóval, bor: jó,jó, szeretem is, csak palackszámra tudom inni egyenlőre, meg nem megy ez a sajtot majszolok, bölcsészkedem és ugatok a csersav és kéntartalomról, mikor dunsztom sincs az egészről és még az összes történelmi borvidéket sem tom fejből. Biztos nem véletlenül preferálom a sört (barna, meg a búza, mostanság még a soproni is kóseredik, meg a pálinkát (abból meg egyértelműen a kóser szilva jön béé igazán, Totyika tudna róla mesélni). Lehet, hogy ha már nem áll majd vigyázba Ferdi, akkor megérek az igazi borozgatáshoz is... Egyenlőre nekem még a száraz fehérek jönnek béé, de a tokaji és a jégborocska sem kutya, de a múltkor kisbencétől kértem tanácsot, hogy kacsához milyen bor is dukál... Rögtön olyat mondott, amiről még csak hallani sem hallottam... Amúgy a körmös marhához is a pálesz dukált, amit lesöpörtem egy-két sörövicskével :-)
..."Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös-kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról... Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosai és vendégei, irodalomról csak akkor esik szó közöttünk, ha legalább ezer éves, s borról csak akkor, ha legalább ötéves; nem akarunk már bosszút és elfeledtük azokat is, kiknek egykor meg akartunk bocsátani. A tájast nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal. A bor nem bírja a beszédes vendéget, ez régi tapasztalás, s a beszédes vendég, akinek még fontos minden világi hiúság, nem bírja a bort. Ennek a pillanatnak élek; amit addig csinálok még, csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint. Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?... Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar a hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság..."... Márai: Magyar borok /részlet/
No, szóval, bor: jó,jó, szeretem is, csak palackszámra tudom inni egyenlőre, meg nem megy ez a sajtot majszolok, bölcsészkedem és ugatok a csersav és kéntartalomról, mikor dunsztom sincs az egészről és még az összes történelmi borvidéket sem tom fejből. Biztos nem véletlenül preferálom a sört (barna, meg a búza, mostanság még a soproni is kóseredik, meg a pálinkát (abból meg egyértelműen a kóser szilva jön béé igazán, Totyika tudna róla mesélni). Lehet, hogy ha már nem áll majd vigyázba Ferdi, akkor megérek az igazi borozgatáshoz is... Egyenlőre nekem még a száraz fehérek jönnek béé, de a tokaji és a jégborocska sem kutya, de a múltkor kisbencétől kértem tanácsot, hogy kacsához milyen bor is dukál... Rögtön olyat mondott, amiről még csak hallani sem hallottam... Amúgy a körmös marhához is a pálesz dukált, amit lesöpörtem egy-két sörövicskével :-)
VálaszTörlés... na mer hogy, há nem vagyok én részeg, csak há igen-igen fáradt!
VálaszTörlés