Bszentandrás-i kiruccanás - BullerTour 2009

Kicsit hasonlatos gondolatok kavarogtak már napok óta a fejemben, mint amiről Dönglégy és Co. anno nyelvtört: "... a lényeg egyedül az, hogy a zsebben a lé, a kartel zötyög a szerb határ felé..." Hát mi is arra tartottunk :-) Kicsit nehezen indult a szerveződés, főként Zé-vel tartottam a kapcsolatot ... ... és Bihit meg engem először a málnásba, aztán meg valami 3 db kék kuka mellé állítottak az isaszegi történelmi domboldalban..., igaz, ezért cserébe a mai napig nem találok el se Lakathoz, sem Kokóhoz :-). Háááát persze, hogy az ekként kialakult (egyébként már csak) 18 perces kékésért savaztak a budai oldalról érkezők az inárcsi pihenőhelynél megdumált találka ponton. ...Volt egy kényszer kávézás, mert a "kitudjamiértrendőrirányítjaaz autópályánaforgalmat" szituban a benzinkutasok szerint 20 km sor alakult ki... (Köszi a kávét Totya!) Amúgy mi meg dinnyéért áltunk meg, de ez elég volt a burzsoá osztály autóval érkező 7 gonosznak, hogy a nagy várakozást a békésszentandrási bisztróban töltsék, s ott várjanak be minket Bihivel és Totyával - persze csak azért, hogy el ne tévedjünk a célálomás előtti utolsó lakott település dzsungelében :-)) /Köszönöm a sört Stefi!/

A kép kb. illusztrálja, hogy hogyan is várt reánk barátunk, Marci, s itt álljunk meg egy nem éppen Grétsy (?) proesszornyi kitérőre. Ti. az étek. Nos, még egy-két évtizedig benne lesz a számban a harcsából készített halászlé , I. class, de inkább osztályon felüli zamata. A halászlé (és nem hallé!) efféle művelése kimondottan kedves volt az én "kis" bendőmnek. Noha eleve ezt választottam, s a szavazás is úgy látszott, hogy erőteljesen ezt a mannát hozza ki győztesként, Marci viszont nem bízta a véletlenre, mert egy jókora adag borjú-szarvas pörköltnek is alágyújtottak. A tisztesség kedvéért IS ettem belőle, s kívánni valót eme bogrács tartalma sem hagyott maga után. Ennek ellenére nálam a halászlé harcsából, Marczipán módra azomban elvitte a pálmát. Gratulálunk Marci, bízván írom ezt a fejedelmi többest mindannyiunk nevében.

Hogy tovább folytassam a péntek esti dorgálásomat, nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem illendő bármely éh is gyötri a szervezetet odaülni az asztalhoz, amíg nem érkezik meg mindenki....

Az est további részében különböző típusú egyéni , páros és több személyes társas beszélgetési panelek indultak, s nekem lehet, hogy az elején még a bisztróban kapott pohár sörre megárthatott az érkezéskori szilva (ami rendben volt, nem vmi kerítés szaggató...), de tu képpen a magam részéről teljes mértékben lekötöttem a szellemi energiámat. Lehet, hogy ez baj volt, mert a stégről felállván belekötöttem egy favágóba (ok, tényleg nem tom mi volt a konkrétum), aki egy teljesen rosszul kivitelezett gáncsos csipő - lábkisöprés kombinációval szeretett volna a földre vinni. Én marha, meg ellent feszítettem, bár ne tettem volna... mert reccsent egyet a térdizületem, de olyat... aztán csak szerettem volna a földön lenni, de tényleg. Az ott jártak ismerik az eredményt, melynek folytatása egyenlőre 3 hét pihi, csak még nem tudom, hogy hogyan kivitelezhető... met hogy konkrétan dolgozni kell járnom..., azaz járnom (is) kell... Na, enyit a sportról... Még jó, hogy aznap délelőtt egy 6 (!!!) danos kendó mester (PM a napelemgyárban) épp arról litániázott, hogy a legszarabb és legveszélyesebb a kezdők és amatőrök ellen vívni ...

Tu képpen esti meglepetést is kaptam/kaptunk, mert Kacsa is betért közénk (no nem kell egyből a kipapitekuszokra gondolni gyerekek!), pedig nem oly rég még nem így volt.

Ahogy reggel távozott, nos, azt a vak vezet világtalan kategóriába sorolhatná egy idegen, vagy talán egy száuolnoki is, pedig valójában az egy 4 személyes kitűnő szárazföldi navigáció volt azzal a nemes céllal, hogy a kertből Kacsa autóval tudjon távozni anélkül, hogy többeket zavargatni kelljen.

Feltétlenül szót kell kapjon eme besziben az is, hogy vmi nem volt kóser a kártyajátékkal. Valószínűsíthetően az asztal köré üléssel lehetett a gond. Holott Marci vezetésével néhány önkéntes (Gubi, Lakat, Gida és jómagam + a szállítók a kerítésen kívül) a vak sötétben a szomszéd kerítésén túl - ami látványos fejlődés pl.: Nadaphoz képes, ahol a bérlemény kerítését bontottuk le egy szilveszterkor - a szomszédos arborétumból is képes volt tüzifa vételezés jogcímen illetékesség hiányában is ideiglenesen tartózkodni. Ám hiába gyúlt ki a cserkó fa alatt a tűz, mégis bent lett meghirdetve a történet. Számszakilag cca. 200 bukóban fejeztem be a versengést, azaz a tavaly óta nem megy a játék. (Egyesek szerint sose ment, mégis volt idő, hogy nyertem...)

Az éjjelt viszonylag jól töltöttem a térdem sajgása ellenére, néhány különleges képességű vérszívó társaságában, melynek eredményeként cca. 40-45 csípésnyom ékesíti bokáimat :-) és viszet...

A szarvaskolbászos, virslis, tejezős és baracklekváros reggelizés közben és után elég jó kis morbidiálózisos story reggel alakult ki, amely főként a különböző vidékek etnikális viselkedési szokásait analizálta. A bajom ezzel mindösszesen az, hogy tényleg nem vicc reggeli volt, hanem valóban megtörtént esetek sajátos sorolása...

JÓL éreztük magunkat, mivel 10.45 körül indult el az egész díszes Compania haza, ami ritkaság számba megy! (Köszönöm Bihi a testszállítást haza!) Köszi még1x Marci, jól éreztem magam! Egészségünkre, jövőre ugyanitt!