Tudom elmaradtam a beszámolóval és elnézéseteket is kérem, de szerettem volna megvárni a hivatalos időeredményt. Végre felkerült a verseny honlapjára (http://www.velenceitomaraton.hu/) így örömmel jelenthetem, hogy 3”-el két órán belül értem(-tünk) célba a Velencei tónál. Azonban mindez nem teljesült volna ha nincs 3 kerékpáros kísérőm ( Zé, Ákos és egy vecsési barátom Stelczer Attila)De ne rohanjunk ennyire előre. Pénteken reggel összepakoltam állandó szurkolótáborom és elindultunk barátainkhoz Velencére. Mivel erre a napra még szép időt jósoltak, így a gyerekek egy kis pancsolást terveztek, dél körülre értünk a tóhoz . Mindenki pancsikolt én pedig megpróbáltam kicsit pihenni az árnyékban mivel tudtam nem tenne jót a másnapi futásnak a heveny vízben rohangászás. Este még elmentem egy laza 5km-es átmozgató futásra, majd Zé-vel megbeszéltük a másnapi indulást.
Szombaton reggel 6-kor már talpon voltam és elkezdődött a verseny előtti rituálém. Minden felszerelés és cucc ellenőrzése, a ragtapaszok elhelyezése. Sikerült ennem is ami meglepő volt mivel ez valahogy mindíg kimarad. Természetesen előbb érkeztünk Zéhezés meglepődtem amikor megláttam mekkora hátizsák van nála. Annyi szendviccsel és miegymással készült, hogy az egész mezőnyt jóllakathattuk volna. Ákossal a rajtnál találkoztunk, megbeszéltük a teendőket és előre küldtem Őket az első frissítőpontig, gondolva mire odaérek széthúzódik a mezőny és nem zavarjuk a futókat.
Sajnos kissebb szervezési gondok miatt a mezőny mintegy másfél órával később rajtolt. Megpróbáltam nem elfutni az elejét és mivel a szél is felerősödött így beálltam bolyozni. Az első frissítőnél találkoztam a srácokkal akik rögtön kínáltak mindennel. Folyamatosan jött mellettem valaki, a többiek vagy előttem vagy mögöttem tekertek. Mondták hogy hol tartok mennyi van még hárta, milyen a tempó. Kicsit gyorsabb iramot terveztem, de mivel hidegebb is lett és csúszott is a rajt úgy gondoltam inkább nem kockáztatok meg egy későbbi nagy szenvedést. A srácok közben poénkodtak mint az várható volt, de minden kérést rögtön kielégítettek, ennyi gondoskodást csak otthon kap az ember. Az első 10km hamar elszaladt és túl is voltunk a beharangozott nagy emelkedőkön. Eközben történt még valami. Megjelent egy auto dudálva villogva és nagy meglepetésemre Kutyu kiabált ki belőle. Bevallom nagyon jól esett, köszi.
Pákozdot elhagyva lassan a féltávhoz közeledtünk. Kicsit fáradt voltam már, ami gondolom a mozgásomon is látszott, mert Zé meg is jegyezte hogy furcsán nézek ki hátulról. Összeszedtem magam és gördültek tovább a kilóméterek. Az igazi holtpont csak 23-nál érkezett meg ahol a többiek biztatására nem hogy gyorsítani de majdhogynem futni sem tudtam. Jöttek a poénok és hamar átugrottam. Aztán már a célt vártam. Visszafelé számolták a srácok a métereket és gyorsításra sarkalltak ismét hogy befogjam az előttem futót, erőm azonban már fogytán volt, így 9. -nek 1 óra 59perc 57 másodperces idővel felyeztem be a versenyt.
Jól esett hogy eljöttek kísérni és elmondhatom igazi profi segítőim voltatok.
Srácok még egyszer köszönöm!
Jön beszámoló is nemsokára. Kis türelmet:)
VálaszTörlésGRATULÁLUNK BIHI, NAGY VAGY FUTÓGÉP, VAGY NAGY FUTÓGÉP VAGY!!!!
VálaszTörlésTudom, hogy egy kicsit megkéstem a reakcióval, de azt gondolom, hogy jobb később mint soha! Emelem kalapom a kis vörös gyerek előtt. Beszarás, hogy a csávó milyen motiváltsági szinten van ha futásról van szó. Nem teljesen tudom megérteni, hogy bír egyáltalán egy kurva métert is futni csak úgy hobbiból. Nyilván a mostani eredménye nagyban fügött az alaposan felkészült támogatóktól, de azért futni mégis csak Ő futott. Még egyszer gratula!!!!!
VálaszTörlés